Sziasztok! Belevágok a közepébe, mert másként nem lehet. Személyes okok miatt, egy ideig itt hagylak Titeket. Nehezen megy, mert a mindennapjaim részévé vált az írás. Az, hogy ha valami izgalmasat látok, azt megosztom Veletek. Hogy rajongva tudok mesélni a kis dolgaimról, hogy hol jártam, mit fogok csinálni, miről hallottam, mivel ismerkedtem meg, milyen újdonságot próbáltam ki, és hogy meséljek, fotózzak, írjak. Hobbiból, kikapcsolódásból, azért mert szeretem. Azért, mert szeretitek.
Kavarognak bennem az érzések és a gondolatok, de azért megpróbálom összeszedni őket, és leírni azt amit érzek, bár nagyon nehéz. Az utóbbi időben sok minden nem jó. Utóbbi időt írok, de ezek nem napok. Hetek, talán már hónapok is. Nehezen tudom szavakba önteni, mert amint hangosan kimondom, ijesztően valóságossá válik az, ami sajnos nemsokára elkerülhetetlen lesz, ezért inkább nem is teszem.
Úgy érzem ebben a nehéz időszakban nem tudnék őszintén, vidáman és a szokásos stílusomban írni Nektek - szívből - úgy ahogy eddig is, mert nem érzem helyénvalónak. A mai délután volt talán az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, azt hiszem eddig tudtam erős maradni, most érzem azt, hogy fogalmam sincs mi lesz később, mi lesz velünk...
Nem szeretnélek Titeket sokáig itt hagyni - jelenleg nem tudom elképzelni magam a blog nélkül - de szó nélkül sem szerettem volna eltűnni; ezért született meg ez az írás.
Az élet gondolom nem áll meg, a szokásos social media felületeken, ha úgy alakul ezután is elérhető leszek, illetve emailben, és a blog Facebook oldalán is elértek, ha szeretnétek, de a blogon most egy ideig nem lesz írás.
Talán jót is fog tenni ez a kis szünet: a lelkemnek is, és a blognak is. Ki tudja... Gondoljatok Ránk, küldjetek sok energiát, szükségünk van minden cseppjére!
Visszavárlak Titeket, remélem hamarosan találkozunk! ♥
