Minden egyes alkalommal, amikor dolgom van az Árkádban; nem bírom ki, oda kell mennem a Nailland pulthoz: váltani pár szót Madlennel és Annával, tenni pár kört a lakkok körül, egyik lábamról a másikra állva, hogy elkönyveljem magamban, túl sok lakkom van már így is, de mégsem elég. Sajnos legtöbb esetben nem távozom üres kézzel, de próbálok mindig ésszerű maradni. Legutóbb egy (mondom csak 1!!) körömlakkot hoztam el, mégpedig a mai bejegyzés főszereplőjét. Sajnos nem vagyok vele elégedett, olyan tragikusan teljesített, hogy muszáj kiírnom magamból a bosszúságom. Szóval jöjjön a fekete leves. Ilyen is van, még ha nagyon ritkán adok helyet a blogon ennek, akkor is.
