Fekszem az ágyamban, ölemben a notebook, túl vagyok a reggeli kávémon (a másodikon), kint a családomtól hangos a konyha, én pedig csendesen próbálok visszatérni az élők sorába (igazából inkább az online világba). Ez az időszak számomra amúgy is, a nagy elmélkedések időszaka; végiggondolom mi történt velem az évben, mit szeretnék máshogy, és úgy egyáltalán, picit ilyenkor megpihenek, lenyugszom. A 2015 különleges év lesz, legalábbis számomra. 2015.06.15. A nap amikor betöltöm a harmadik ikszet, a nap amire mindig úgy gondoltam, hogy ez a vég... Hogy meg kell felelnem a koromhoz illő elvárásoknak, hogy mennyi mindent illett volna ilyenkorra már elérnem, hogy innentől felnőtt vagyok, innentől nem 'illik' butáskodni, komolytalankodni. De tudjátok mit? Nem így van. Ha az élet úgy kívánja: felnőtt vagyok. 19 éves korom óta dolgozom, mostanra már saját háztartást vezetek, és ha néha lassabban is, de feltalálom magam minden helyzetben. Mert muszáj, és mert más, ezt nem teszi meg helyettem. De ettől még, ha úgy alakul, lehet kicsit 'gyerekeskedni', lehet őrültnek lenni, a felelőtlenség minden nyűgjét-baját magamra vehetem, mert miért ne?
