Néhány hete Bikira Roni bejegyzését olvasva elmerengtem kicsit, és rájöttem, hogy imádom Budapestet. Nagyon sok kedves emlék fűz a városhoz, egész életemben itt éltem, és bár a Nagyszüleim révén minden iskolaszünetet a Zemplénben töltöttem, mégis amíg a család kisimul ha lemegyünk, én inkább visszavágyom ide, a nyüzsibe. Eddig fel sem merült bennem, hogy máshol is élhetnék, máshogy is élhetnék, valahogy minden idegszálam ide köt. Sose mondd, hogy soha, tartja ugye a mondás, de jelen pillanatban el sem tudom képzelni a jövőm egy másik városban. Olyan sok szép helyet nem láttam még Pesten sem, hogy is hagyhatnám itt addig, ameddig nem fedezem fel az összes kerületet, nem láttam az összes titkos kis helyet, rejtett kincseket, amelyek a mindennapi rohanásban elkerülik a figyelmem. Egyszer megbeszéltük az egyik legjobb barátnőmmel, hogy minden hónapban elmegyünk Budapesten egy olyan környékre, ahol addig sosem jártunk. Mondanom se kell: semmi nem lett belőle, pedig biztosan tanulságos lenne.
